Online gyorsfelmérés a fiatal művészek oktatási- és munkakörülményeiről

Kultúra, ifjúság és közérdek ESSZÉ>>

Bevezető
A Kontra Műhely korábban is foglalkozott a fiatalok oktatásának hiányosságaiból, a korosztály és a munkaerőpiac sajátosságaiból fakadó problémákkal. 2009-ben a „Munka” című workshop keretei között a munka fogalmának lehetséges értelmezéseit dolgoztuk fel a kreatív alkotó szempontjából. A 80-as generáció tudományos és művészeti programsorozat is több tekintetben reflektált a korosztály munkaerőpiaci megjelenésére.
Ehhez kapcsolódik a Kontra Műhely Fiatal művész vagy? Azabaj?! című projektje. Egy gyorsfelmérés elkészítésével szerettük volna felhívni a szakma, a döntéshozók és a szélesebb közvélemény figyelmét a művészeti képzés és az alkotói életpálya nehézségeire. Reményeink szerint ez a vázlatos problématérkép lehetőséged ad arra, hogy a jövőben a művészeti- és oktatáspolitika mindinkább szolgálja a köz és direkten az érintett fiatal alkotók érdekeit.
A gyorsfelmérés nem tudományos igényű és mélységű munka, inkább egy, a válaszadók kijelentésein alapuló, vázlatos problématérkép a fiatal művészek magyarországi helyzetéről.

Vizsgálat
Gyorsfelmérésünket 2011. március 11. és április 16. között egy 91 fős, nem reprezentatív mintán végeztük anonim online kérdőíves lekérdezéssel. A kérdőívet a Kontra Műhely Facebook csoportjain és levelezőlistáján, illetve a művészeti felsőoktatási intézményeinek Hallgatói Önkormányzatán keresztül küldtük szét.

Tipizálás
A válaszadók tipizálásához feleletválasztós kérdéseket tettünk fel, a kérdőív többi, nyitott típusú kérdésére a válaszadók szabadon fejthették ki véleményüket. A válaszadók 72%-a 22 és 27 év közötti. A kulturális erőtér koncentráltságával összhangban 67%-a budapesti lakos, 86% folytat vagy folyatott valaha felsőfokú művészeti tanulmányokat, a válaszadók 51%-a a vizsgálat időpontjában is aktív hallgató volt. (A válaszadók tipizálásának részleteit lásd a függelékben.)

Jövedelem
A válaszadók jövedelmi viszonyaival kapcsolatban az állapítható meg, hogy – az aktív hallgatók és a szüleikkel élők magas számát is figyelembe véve – bevételeik jócskán elmaradnak az átlagtól, különös tekintettel a budapesti, felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagjövedelméhez viszonyítva. A válaszadók megélhetésre fordított havi összegének átlaga összege 70.378 Forint, mediánja 60.000 Forintnak, szórása pedig 51.904 Forintnak felel meg, tehát a válaszadók jövedelmi viszonyai viszonylag egyenletesek. Negyven, a felmérés idején aktív hallgatói jogviszonnyal nem rendelkező válaszadó közül mindössze hét rendelkezik legalább 100.000 Forintos havi jövedelemmel, illetve a 24 évesnél idősebb válaszadók átlagkeresete is csak 5.000 Forinttal haladta meg a teljes minta átlagjövedelmét.

Oktatás
A felsőfokú művészeti oktatás minősége, a megszerezhető tudás és a megkapott támogatás kapcsán, a válaszadók jelentős része számol be a lexikális tudás alapvető túlsúlyáról a gyakorlati ismeretekkel szemben, továbbá az önképzés nélkülözhetetlenségéről. A válaszokat összegezve inkább negatív kép rajzolódik ki a magyar művészeti felsőoktatásról.

„….nem hívták fel a figyelmemet látókörömön kívül eső, aktuális érdekességekre. A szakma a szakmával beszélget. Nem úgy tanították a művészetet, mint valamilyen kommunikációt, hanem mint egy tudományt, aminek fejlődnie és mindig újat felmutatnia kell. Ezzel teljesen elzárkóztak a mai közönségtől…”
„Már lediplomáztam, és sajnos sokmindent most utólag kell megtanulnom magamtól.”
„A mestereink ugyan támogatnak, de én mondjuk technikailag inkább a társaimtól tanultam és ezzel sokan így vannak.”
„minden kézzelfogható tudásomat külföldön, nemzetközi képzéseken, workshopokon szereztem; a tanári támogatás egyáltalán nem volt jellemző, a konzultációs lehetőségek csekélyek, a tanárok tudása gyakran elavult”
„Tanári támogatás nagyon szuper volt, 100%-ban elégedett vagyok. A mesterségbeli tudást azonban nem sikerült úgy átadniuk, mint ahogy szükséges lett volna, ezért is lettem pályaelhagyó (részben)”
Az oktatás jellegére vonatkozó kérdésből kitűnik, hogy ugyan a válaszadók többsége úgy érezte, megkapta a szükséges alkotói szabadságot, mégsem érzi, hogy „piacképes szaktudással” rendelkezne.
„”művészi szabadságnak” hívták, inkább lógásnak, időpazarlásnak nevezném”
„A tanárok általában rá akarták kényszeríteni a saját nézeteiket a diákokra, viszont piacképesnek sem mondhatnám a szakmát, amit tanulok.”
Ehhez kapcsolódóan, a képzés gyakorlatorientáltságára vonatkozóan a válaszadók többsége inkább negatív véleményt fogalmaz meg, de komoly eltérés mutatkozik a különböző képzési programok gyakorlati jellegében, illetve a hallgatók elégedettségében.
„Gyakorlatit semenyire. Elméleti tudást adtak át nagyrészt, amit én megpróbálok átültetni én magam gyakorlatba, amikor alkotok.”
„egyetem alatt minimálisan, amit tudok, magamtól tanultam meg”
„az alacsony magyar elvárásokhoz elegendő, de korántsem érzem 5év egyetemnek”
„Elméleti ismeretanyagot eleget kaptam az alapozáshoz, tapasztalatot azonban magamnak kellett szereznem.”
„Művészileg szereztem, de hiányosan, praktikus-piaci értelemben, tehát az elhelyezkedéshez viszont alig.”
“a gyakorlati tapasztalatoknak nem sok tér jutott, de a hasznosítható ismereteket begyűjtöttem.”

A kemény kritikák ellenére a válaszadók csaknem harmada tervezi, hogy jelenlegi képzésén túl további formális képzésben – rendszerint DLA programban – szeretne részt venni. A kemény kritikák és a magas továbbtanulási hajlandóság közötti ellentétet többen olyan okokkal magyarázzák, melyekből sejthető, hogy a válaszadók egy része, mint menekülési utat választja a felsőoktatás berkeit.

Megélhetés
A válaszadók jelentős része a pályaelhagyással – mint a megélhetés és a karrier építésének lehetőségével – kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy egyfajta minimális jövedelem előteremtéséhez a képzettségénél alacsonyabban kvalifikált munkát végez. A 91 válaszadóból 14, mindössze 15%-a nyilatkozott úgy, hogy jövedelmének teljes egésze alkotói tevékenységéből származik.

„Nincs mit ennem, nincs képesítésem, rutinom más munkára, kubikosnak vagy szórólaposnak mehetnék, de ott sincs épp felvétel.”
„Jelenleg csak elszórva van munkám, amiből már most nem igen élek meg, gyakran gondolok a pályaelhagyásra is, de semmi máshoz nem értek.”
„Részben pályaelhagyó vagyok. Olyan melléktevékenységeket kell végeznem, hogy a saját szakmámmal is foglalkozhassak, amik nem tartoznak szorosan a fő-hivatásomhoz. Menedzseri, adminisztrátori munkákat is kell végeznem ahhoz, hogy megfelelő lehetőségekhez jussak előadóművészként, alkotóként.”
„Tanárként dolgozom, de jelen feltételek között ezt is kilátástalannak vélem.”
„Éppen hagyom el a pályát. Alkotói pálya szívás, abból élni nem lehet, amikor százan marakodnak egy szaros ösztöndíjon. Akkor inkább mezei szakmát gyártok, amiből van látható és tervezhető bevétel.”
„művészetből nem jutok bevételhez, de ennek fedezetét többé kevésbé a munkákból befolyó összegek biztosítják.”
„Esélytelennek látom, hogy ebből megéljek.”

A válaszadók 77%-a még soha semmilyen pályázati pénzt nem nyert alkotómunkája támogatására. Ez rávilágít mind a pályázati rendszer, mind a szükséges információ és tudás komoly hiányosságaira, hiszen úgy látszik a pályázatok reálisan nem elérhetőek a fiatal alkotóknak, illetve nincsenek felvértezve a sikeres pályázáshoz szükséges gyakorlati tudással.

Külföld
A válaszadók mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy szakmai, rendszerint tanulmányi okokból már járt külföldön. Mintegy kétharmaduk vállalkozna hosszabb-rövidebb időtartamra arra, hogy külföldre költözzön.

„Gondolkodás nélkül elköltöznék. Elsősorban azért, mert vannak helyek, ahol valóban alkotóként dolgozhatnék, és nem kellene megélhetési munkák tucatját elvállalnom.”
„gondolkozom rajta, mert ma már nem sikk nyomorgó művésznek lenni. tudom, hogy ez a szakma nem elsősorban a pénzről szól, de nem akarok bocsánatot kérni, ha szeretnék megélni, jól megélni abból, amihez értek. más szakmák képviselője se teszi.”
„Úgy érzem, hogy jelenleg a fiatal művész kénytelen külföldre menni, hogy olyan színvonalú oktatást kapjon, és olyan kapcsolatokat tudjon szerezni, amit később nagyban tud hasznosítani. De ha tehetném, nem mennék külföldre, mivel a tudásom később itt, Magyarországon szeretném tovább adni.„

Javaslatok
Javaslataikban a válaszadók a szakmai közösségek és azok moráljának fejlesztésére is felhívták a figyelmet.

„Független alkotói közösségeket hoznék létre.”
„…piacképes végzettségre törekvés, egyetem utáni munkavállalás szempontja miatt több közösségi munka, éles projektek, megbízásokból adódó projektek, különböző kapcsolatok kiépytésére lehetőség, fókusz, különböző területek összekapcsolása a projektek által….nem élesene elválasztani a szakokat egymástól… nem autonóm alkalmazott művészek kiképzése, hanem nyitott,közlékeny tervező-/szakemberek képesítése, …”
„Foglalkozni a frissen kilépő tervezőkkel, megjelenési fórumot biztosítani nekik. Lehetőséget adni, hogy bekerüljenek a szakmai életbe.”
„Külföldi tapasztalataink alapján hallgatótérsaimmal azt tervezzük, hogy egy kiálítótérként és szellemi műhelyként is működő műtermet fogunk fenntartani, amely nyitott lesz más művészek számára is, és lehetőséget ad tapasztalatcserére és arra, hogy támogassuk egymást munkánkban.”
„több olcsó műteremház (önkormányzati tulajdonú ingatlanok kedvezményes hasznosításával), több nemzetközi workshop (fiatal szakmai szervezetek, külföldi tapasztalattal rendelkező alkotók bevonásával, minimális forrással), alkotók szakmai tevékenységének szakmai alapú monitorozása…”
„Ösztönözném jobban a művészeti egyetemek közös projektjeit, minél több megjelenési lehetőséget biztosítva a fiatal művészeknek már az egyetemi évek alatt. Az oktatás fontos része kellene hogy legyen a kommunikáció oktatása különböző más művészekkel, valamint managerekkel, sajtósokkal, pénzemberekkel.”

A felsőfokú művészeti képzés fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban kitűnik, hogy a sokszor meglévő művészeti szabadság mellett a piac- és gyakorlatorientáltság az, amin a válaszadók többsége javítana. Ezen túlmenően számtalan kritika éri az oktatók hozzáállását és a személyes odafigyelés hiányát. A válaszok között ugyan megjelennek az oktatás alulfinanszírozottságával és rossz felszereltségével kapcsolatos kritikák, de sokkal jellemzőbb az oktató-hallgató viszonyának kritikája. Az oktatás színvonalának javításával kapcsolatban több építő jellegű javaslat is érkezett.

„Több gyakorlat, mélyvíz, kevesebb elmélet és felesleges tantárgy. Adózási, finanszírozási ismeretek fejlesztése. Piacképes ágak eősítése.”
„a régi 5éves képzést próbálják szervezetlenül ráilleszteni a 3+2re. az idős tanárcsoport mellé fiatalabb tanársereg biztosítása, alkalmazott művészet terén éles munkák vállalása az óra keretén belül, piac/realitás összekapcsolása az oktatással, közösségi munkára törekvés…”
„nem a nevek, hanem a peadgógiai érzék a lényeg. Ugyanígy mennyiségi korlátozást is kérnék.”
„nagyobb hangsúlyt fektetnék a kreativitásra, az egyes emberek egyéniségére, jó munkamorál és csoportban való dolgozás megtanulása, több művészeti ággal való kapcsolat…”
„nagyobb hangsúlyt fektetnék arra, hogy a diákokat valóban, a gyakorlatban hasznosítható ismeretekkel gazdagítsák, ne csak a művészi oldalát kapják.”
„…általában ezeken az egyetemeken a tanároknak elég konkrét elképzeléseik vannak, hogy mi a jó irány a hallgatók számára. Ez az elején sokat segít [… de] a 4-5. év felé már inkább visszatartó erő, mint segítség, ugyanis így nincs semmiféle “átmenet” az iskola és az önálló élet között.”
„Több párbeszéd kezdeményezése a különböző szakirányok, művészeti ágak között, ösztönző, közös munka, kihívások, lehetőségek teremtése, motiváció.”
„Általában jobban elkülöníteném az alakalmazott és a képző művészetet és már a felvételinél is egyértelműen különböző elvárásokat állítanék fel.”
„Legyen piacorientált és ne tartsanak fenn karokat, szakokat csak azért, hogy az ott oktató tanárok és családtagjaik kényelmes, magas fizetéssel járó munkája megmaradjon…”
„Több fiatal tanárt. Több együttműködést más művészeti egyetemekkel. Több szakmai és erkölcsi támogatást az alulról jövő kezdeményezéseknek. Több nyitottságot az újdonságokra. Technikailag jobb felszereltséget. A tanári gárda ne egy istállóból kikerült barátokból, hanem különböző területekről érkező szakemberekből álljon”
„Elnyomják a fiatal, feltörekvő tehetségeket, helyettük a középszerűeket emelik fel, mert a seggüket féltik az idősebb nagy-nagy művészek.”

Összefoglalás
A beérkező válaszok direkten a művészeti felsőoktatást, indirekten a finanszírozási rendszert kritizálták. Ennek részben oka lehet, hogy a válaszadók tapasztalata egyelőre erre a művészeti közegre korlátozódik, ugyanakkor fontos annak hangsúlyozása, hogy ez az a közeg, amely alapjaiban határozza meg a későbbi művészek gondolkodását. Mindezen reflexiók alapján elsősorban a felsőfokú intézmények azon negatív vonásait emelhetjük ki, miszerint gyakorlatiatlanok, a munkaerőpiaccal nem állnak kapcsolatban, inkább belterjesek, az oktatók nem naprakészek, talán részben emiatt sem képesek arra, hogy motiválják a fiatal művészeket.

A munkaerőpiacot illető megjegyzések nagy része a lehetőségek és az innováció hiányára vonatkoznak. A piac zártsága, a pályázatok elégtelensége és hibás szerkezete miatt, – ami megjelenik mind a pályázati kiírásokban, mind a diákok tájékoztatásában, – a pályakezdőknek nagyon kevés esélyük van, hogy pályájukhoz kapcsolódó álláshoz vagy megbízáshoz jussanak. Ez igazán csak azok számára adott, akik képesek magukat menedzselni, ugyanakkor ehhez az oktatás nem nyújt megfelelő képzést, tájékoztatást. Ennek eredményeként a diplomaszerzés után a pályakezdők egy része külföldre távozik, a többség pedig pályaelhagyónak minősül, amely tény alapjaiban kérdőjelezi meg a rendszer fenntarthatóságát.

Kultúra, ifjúság és közérdek ESSZÉ>>

Függelék



Kérdések
1. A válaszadók tipizálásán túl a kérdőív a következő kérdésekből állt.
2. Tanulsz / tanultál / tervezel tanulni felsőfokú művészeti képzésben?
3. Aktív hallgató vagy?
4. Mekkora a havi jövedelmed / mennyiből élsz meg?
5. Mennyire kaptad meg a a várt mesterségbeli tudást, tanári támogatást?
6. Inkább művészi szabadságot vagy piacképes szakmát kaptál?
7. Mennyire szereztél gyakorlati tapasztalatot, hasznosítható ismereteket?
8. Min változtatnál általában művészeti oktatásban?
9. Tervezed-e a formális művészeti oktatásban való továbbképzésedet? Miért? Pályaelhagyó vagy? Milyennek látod anyagi szempontból a szabad alkotó pályát, a szabadúszást? Dolgozol?
10. Jövedelmed mekkora része származik művészeti, illetve szakmai tevékenységből?
11. Milyen munkahelyet tartasz képzésed és tudásod alapján megfelelőnek?
12. Milyen anyagi támogatást kapsz művészi munkádhoz? Mit vársz el ez ügyben az államtól vagy helyi önkormányzattól? Nyertél már támogatást a szakmádhoz kapcsolódó pályázaton?
13. Van szakmai kapcsolatod a tiédtől eltérő művészeti területek fiatal képviselőivel?
14. Jártál-e már szakmai céllal külföldön? Tervezed-e ismét? Miben volt eltérő a hazai tapasztalataidtól?
15. Van-e szakmai kapcsolatod a külföldi művészekkel?
16. Elköltöznél Magyarországról azért, hogy szabad alkotóként dolgozhass? Miért?
17. Mit és hogyan valósítanál meg itthon a külföldi tapasztalatok alapján, annak mintájára?

Kontra Műhely Fiatal művész vagy? Azabaj?! című műve Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc szabályainak megfelelően használható fel.